Készpénzfizetés bejelentése
A készpénzzel történő fizetés az adózás szempontjából több ok miatt nem kívánatos. A készpénzfizetés esetén előfordulhat, hogy az így keletkezett bevételét (jövedelmét) az adózó kivonja az adózás alól, és egy esetleges utólagos adóhatósági ellenőrzésnél nehezen állapítható meg a valós bevétel, az adó alapja.
A jogszabály rendelkezése mindössze azt oldja meg, hogy az adóhatóság információval fog rendelkezni a meghatározott nagyságrend felett készpénzben teljesített kifizetésekről, mivel a jelzett bekezdés bejelentési kötelezettséget ír elő.
A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adó- és vámhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybevevőjének – a vállalkozási tevékenységet nem folytató természetes személyek kivételével – be kell jelentenie a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített szolgáltatások készpénzben teljesített kifizetéseit. E rendelkezés független a következő pontban részletezendő 1,5 millió forintos készpénzfizetési korláttól.
Készpénzfizetés korlátozása
A gazdasági folyamatok átláthatósága érdekében az Art. 114. §-a 1,5 millió forintban maximálja a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók között szerződésenként és havonta készpénzben kifizethető ellenérték összegét.
E szerint a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt – ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb másfél millió forint összegben teljesíthet készpénzfizetést.
Azon készpénzben teljesített fizetéseket, amelyeket a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó ugyanazon felek között kötött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesít, egy szerződés alapján teljesített készpénzfizetésnek kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott ügylet a korlátozó rendelkezések alá esik-e, vagy sem, először az ügyletben résztvevő jogalanyokat kell megvizsgálni. Kérdés, hogy mindkét fél pénzforgalmi számla nyitására kötelezett-e.
Amennyiben igen, úgy a szabályt alkalmazni kell. Amennyiben nem (mert pl. külföldi adózóról, vagy áfa fizetésére nem kötelezett magánszemélyről van szó), úgy az ügylet nem esik a korlátozás alá. Szintén figyelmen kívül hagyható a korlátozás abban az esetben, ha ugyan mindkét fél pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó, azonban az ügylet nem a vállalkozási tevékenységhez (adóköteles tevékenységhez) kapcsolódik, vagy nem azt szolgálja. Így például egy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett egyéni vállalkozó által – hiába pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett és rendelkezik is pénzforgalmi számlával – a családja számára vagy saját magának (mint magánszemélynek) beszerzett termék tekintetében nem áll fenn a pénzforgalmi számláról történő fizetési kötelezettsége, hanem ezen ellenértéket készpénzfizetéssel is jogszerűen teljesítheti.
Amennyiben az ügyletre a „1,5 millió forintos szabályt” alkalmazni kell, úgy meg kell nézni, hogy az adott partnerrel hány szerződésünk van, illetve havonta mennyi kifizetés történik készpénzben. A korlátot ugyanis szerződésenként kell nézni, ezen belül pedig naptári hónaponként.
A szerződések vizsgálatánál mindenekelőtt azt célszerű megvizsgálni, hogy mi minősül készpénzfizetésnek. Az elmúlt időszakban kialakult adóhatósági gyakorlat vonatkozásában csak a bankjeggyel és érmével történő fizetés minősül készpénzfizetésnek.
Nem minősül készpénzfizetésnek, ha a fizetés következményeként legalább az egyik félnél megvalósul a bankszámla jóváírás vagy –terhelés.