A szabadság nyilvántartása attól függ, hogy kiadása és elszámolása munkanapban vagy órákban történik-e.
A szabadságot
- a munkaidő-beosztástól függetlenül – munkanapban történő kiadás esetén – ugyancsak munkanapban,
- egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – órákban történő kiadás és elszámolás esetén – a szabadság tartama alatti munkaidő-beosztással azonos óraszámban
kell nyilvántartani [Mt. 124. § (4) bekezdés].
A Kúria döntése szerint, ha a munkáltató a jogszabályban biztosított választási jogával élve az egyenlőtlen munkaidő beosztásban foglalkoztatott munkavállaló esetében a szabadság mértékét a törvényes teljes munkaidő és a szabadságnapok számának szorzataként állapította meg, és azt a kiadott szabadság napokra előírt óraszámban számolta el, nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást. [Mfv. II. 10.249/2015/3.]
Amennyiben a munkáltató úgy dönt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatottak esetében átáll a szabadság napokban történő kiadására és elszámolására, ennek előfeltételeként az eddig ki nem adott, órában elszámolt és nyilvántartott szabadságot át kell váltania munkanapokra. Erre vonatkozó törvényi rendelkezés hiányában, megítélésünk szerint erre úgy kerülhet sor, hogy a megmaradt óraszámot elosztják a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Ha például 100 óra szabadsága maradt az általános napi teljes (8 órás) munkaidőben dolgozó munkavállalónak, 12,5 munkanap szabadság az eredmény. A kerekítés Mt.-ben foglalt szabálya szerint így 13 munkanap szabadsága marad a munkavállalónak. Törvényi rendelkezés hiányában is ugyanakkor indokolt, egy naptári éven belül a munkáltató ne változtassa meg az elszámolás módját, és – a fenti példa szerint – ne álljon át óráról munkanapra. Kivéve, ha ennek törvényes indoka van: mert a munkaadó egyenlőtlen helyett egyenlő munkaidőbeosztás alkalmazásáról dönt. Ekkor ugyanis kötelező munkanapokban elszámolni és nyilvántartani a szabadságot.